Doktor bácsi, bevásárlás és egyéb megpróbáltatások

Rövid link: http://kecskemetitv.hu/hun/s_!news/i__97/i__89135 | Feltöltés időpontja: 2011. december 7. 17:17

Tegnap finoman szólva mozgalmas napunk volt anyával, mivel bejelentette, hogy tanácsadásra kell mennünk a doktor bácsihoz. Anya a legédesebb álmomból felébresztett és enni adott. Ehhez nem szoktam hozzá, általában csak kérésre kapok, vagy ha anya épp mást csinál, még követelnem is kell!

De azért ébresztés után is eszegettem egy kicsit komótosan, az édes anyatej jó bármikor! Aztán elmentünk a nővérmért, Villőért az óvodába. Ott egyszerre húsz gyerek állt körém, és ilyeneket mondtak: „Milyen cuki!”, Milyen édes!”, „De jó neked, Villő!”, „De édes a kistesód!”, „Nagyon szép a Samu, Villő!”. Az óvónéni azt mondta, Fülöpöt látja bennem, megjegyzem nagyi meg pont Villőhöz hasonlított, úgyhogy most már döntsem el, milyen is vagyok én valójában. Aztán átmentünk az iskolába Villő ebédjét befizetni. Még szerencse, hogy én gazdaságosabban oldom meg az étkezést, az anyatejért ugyanis nem számoltak föl semmit. Mivel a nővérem elég haverkodós, minden osztályba beköszönt, körbecsicseregte az ismerőseit, elmondta, hogy ő ma fogja megkapni a hatéves oltását (aha, szóval ezért jön velünk a doktor bácsihoz!), és mindezzel ki is érdemelte az őt körül álló nebulóktól, hogy neki adják a fél Mikulás csomagjukat. Mindezek után meglátogattuk a doktor bácsit. Míg az óvodás gyerekeket csak tágra nyitott szemmel figyeltem, a doktor bácsihoz már volt egy-két keresetlen szavam. Először meztelenre vetkőztettek, majd lemérték a súlyomat. Ez 3500 gramm volt, ami egy kéthetes gyerektől igen szép teljesítmény állítólag. Ellenben a hosszamra azt mondták, 51 cm, míg a születésemkor 52 cm-t állapítottak meg. Pedig össze azért nem mentem! Utána következtek csak a nyugalmam felzavarására alkalmas gyakorlatok, sétálgatás a vizsgálóasztalon, kapaszkodás a doktor bácsiba, köldökvizsgálat, hason kúszás – és egyéb hasonló követelmények elé lettem állítva, hiába fejeztem ki a nemtetszésemet. Miután végeztünk még meglátogattuk a dédnagyszüleimet, akik állítólag szintén orvosok, de szerencsére ennek ők nem akarták tanú bizonyságát adni. És ne higgyétek azt, hogy ezzel véget értek a megpróbáltatások, hiszen Villő kitalálta, hogy ő egyedi tornacipőt akar magának készíteni, így még elmentünk egy áruházba fehér tornacipőt vásárolni, aztán meg egy másik boltba textilfestéket venni. Utána még összeszedtük apát és Fülöpöt, és ha hiszitek, ha nem, már indultunk is haza ezután a röpke ötórás körutazás után, amit egyébként csöndben viseltem, ahogy egy magamfajta gyereknek viselnie kell ezeket a megpróbáltatásokat.
 

Szóljon hozzá!