Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Samu naplója
RSS csatorna E-mail küldése
Kezdőlap
Naptár ikon
Naptár ikon
Kecskemét: 24 C°
max 27 C°, min 13 C°

12.96 km/hÉszaki szél, közepesen felhős
Aktuális Híradó
MTVA műsorkészítő
Kezdőlap » Városi legendák

Soha nem volt malom a malom

| Feltöltve: | Gunity Gábor
Az 50 éve vendéglátós Tót István mesél a 10 forintos gulyásról, a Magyar-Szovjet Barátság MGTSZ-ről, a malom történetéről és arról, hogy miért sül meg a hús pár perc alatt az étteremben, míg otthon jóval több idő kell hozzá.

Gunity Gábor: Nagyon sokan úgy tudják, hogy ez a malom valóban malomként üzemelt. Tegnapig én is a sokak közé tartoztam.

Tót István ( üzletvezető, Szélmalom Csárda ): 1973-ban épült a malom, már eredetileg is vendéglátóipari egységnek. Egytálételeket készítettek itt. Ami az épületet illeti...A szélmalom szerkezet valóban eredeti. Tiszasasról hozták át ide. Onnan vette meg a Magyar-Szovjet Barátság MGTSZ. Gyakorlatilag ide építették be a teljes szerkezetet, ami mintegy kétszáz éves. Nem volt egyszerű az építés, talán nem is sikerült elsőre, csak harmadjára. Ugyanis az épület kerek is és szűkül is. Végül csak sikerült a szerkezetnek megfelelő építményt felhúzni. Malomként azonban soha nem üzemelt. Sőt, az eredeti szerkezet sem üzemelt sosem. Viszont a lapátokat 10 éven keresztül rendszeresen felponyvázták, hogy forogjon. Csak a látvány kedvéért. Az őrlő rész nem forgott, de a kerekek forogtak. Egyébként üzemképes a malom, lehetne vele dolgozni. Persze minőségi lisztet nem tudna előállítani, de egy egyszerű őrlésre alkalmas lenne.

GG: Miért éppen egy malmot építettek fel az akkori vendéglőnek?

TI: Ez a történet is Tiszasasról indul. Az MGTSZ elnök helyettese tiszasasi volt. Tudta, hogy ott le akarják bontani a malmot, mert tönkrement és útban volt. Az MGTSZ elnöke erre azt mondta, hogy meg kell venni, elhozni Kecskemétre.

GG: Átmenekítették.

TI: Valóban. Kecskeméten és környékén anno voltak szélmalmok. De az enyészeté lettek. Ez is így járt volna, ha nem hozzák el. Úgy tudom, hogy Kiskunfélegyházán is van egy hasonló malom a kórház területén, amit nem olyan régen újítottak fel. De az jóval kisebb a kecskemétinél.

GG: Mi volt itt korábban a malom helyén?

TI: Semmi. Illetve a sarkon állt egy kereszt, de az már 19. században is ott állt, ha jól tudom.

GG: Gondolom a rendszerváltásig zavartalanul működhetett az akkori vendéglő.

TI: Így van. Olyannyira, hogy a belső berendezés ugyanaz most is, mint akkor. Semmit nem változtattunk. Egyedül a konyhát kellett modernizálni. A rendszerváltás után jött a privatizáció. TSZ tagként társakkal kivettük bérbe az épületet. Aztán vagyonjegyre kivásároltuk.

GG: 1973-ban mennyire volt keletje az egytálételes vendéglőnek?

TI: Nagyobb volt a forgalom, mint most. Akkor még nem volt meg az E-75-ös út, csak az E-5-ös. Az meg itt ment el a malom mellett. Vagyis az egész forgalom erre haladt, nem lehetett kikerülni a malmot.

GG: Milyen ételeket főztek a hetvenes években? Van még étlap abból a korból?

TI: Akkori étlap sajnos nincs. De nagyjából emlékszem a kínálatra. Volt egy sűrített leves és egy híg leves. Divatos volt a gulyás is és természetesen volt valamilyen pörkölt. Ez volt a kínálat. 1982-ben aztán kineveztek engem ide vezetőnek. Akkor egyfajta változás is történt. A régi vezetők elmentek és a kollégákkal kialakítottunk egy étlapot.

GG: A '80-as években mennyire volt más működtetni egy éttermet, mint manapság? Mi az ami változott? Akkor más igényük volt-e a betérőknek, mint most? Az ízlés eltért-e a maitól?

TI: Rengeteg a változás. Ma a vendégeket ki kell szolgálni. Abban az időben a kuncsaft betért, megette a kis pörköltjét, ivott rá valamit és továbbállt. Ma, azok a szokások, már nem léteznek. Ma a vendégek kiöltöznek, kényelmesen jönnek, nem útba ejtik a csárdát, hanem szándékosan ide jönnek. Az étkezés közben jóízűt beszélgetnek, nem sietnek. Bevallom azt is, hogy a betérek és tovább sietek vendégeknek az áraink nem is megfelelők. De nem is ez a cél.

GG: A működtetésben mekkora változás történt? Mekkora csapat kellett a '80-as években például?

TI: Amikor én idejöttem, akkor 27-en voltunk.

GG: Az soknak tűnik.

TI: Kellett ennyi ember. Ekkora forgalom volt. Ma azonban én vagyok itt és hét kollégám.

GG: Ennyivel kisebb ma a forgalom, mint volt a rendszerváltás előtt?

TI: Így van. De sajnos a gazdasági helyzet is magával hozott egy leépítést. Nem olyan régen még 11-en voltunk.

GG: De talán most több is az étkezőhely, mint 20-30 éve. Nem mindegy, hogy a lakosság 10 éttermen, vagy 50-en osztozik.

TI: Ez részben igaz. Ugyanakkor akkor valóban a gyorsaság nagyon fontos volt, gyakrabban cserélődtek a vendégek. Ma jobban ráérnek, ahogy látom, akár órákig itt ülnek.

GG: Árakra emlékszik még? Mennyi volt egy gulyás a 80-as években?

TI: Talán 10 forint alatt volt. Ma ettől jóval több.

GG: Mintegy kilencvenszer több.

TI: Igen, körülbelül. 1991 óta szaladtak meg az árak és a forint értéke is más most, mint akkor.


GG: Mekkora a konkurenciaharc a vendéglátásban itt Kecskeméten? Vagy kicsi ez a város ahhoz, hogy erről lehessen beszélni?

TI: Őszintén megmondom, egy-két csárdát, éttermet tartok konkurenciának. Nem is akarok én már harcolni. Idős vagyok ehhez. Társaim, különböző okok miatt, sajnos nem tudnak már igazán foglalkozni az üzlettel. Egyedül csinálom.

GG: Nincs aki tovább vigye?

TI: Nincs. A fiam ugyan ebben a szakmában dolgozik, de szívesebben alkalmazott. Nem akar főnök lenni.

GG: Itt dolgozik ő is?

TI: Nem. Felkerült Budapestre egy szálloda hidegkonyhájára. Azután Bugacra vitte az élet, ott megtanulta a magyaros ételek elkészítésének módját. De dolgozott a jakabszállási repülőtéren is. Szakács ő, ismeri a szakmát, de nem akarja átvenni a malmot.

GG: Fáj ez magának?

TI: Nézze. A családban több vendéglátós is van. De van az őseim között is. Elfogadom azt az érvet, hogy jobb alkalmazottként dolgozni valahol, mint itt esetleg főnökként vitába keveredni a beosztottakkal. Azért nem elképzelhetetlen, hogy a család viszi tovább az üzletet, talán az idővel változnak az álláspontok.

GG: Végre van alkalmam megkérdezni valakitől, hogy az étlap hogyan áll össze? Vannak-e kötelező tartalmak, vagy amit tudnak főzni a szakácsok, az van rajta?

TI: Az iskolában megtanultuk ennek a módját. A sorrendet, a formaiságot. De az ételeket a vezető állítja össze a konyhafőnökkel. Egy biztos: az étlap folyamatosan változik. Negyed vagy félévente. Vagy ahogy adja.

GG: Például a kedvelt ételek maradnak, amit meg alig kérnek, azt leveszik? Mert végül is ez egy egyértelmű "közvélemény" kutatás.

TI: Pontosan. De van olyan étel is, ami például rajtam múlik. Én nem kedvelem a bárányt és a birkát. Azok nagyon csontosak, a vendég pedig húst enne.

GG: Apropó, milyen fajta ételt keres ma leginkább a magyar ember?

TI: A szárnyasok vezetik a listát.

GG: Ez mindig is így volt?

TI: Nem. A gulyás, a marhapörkölt és a birkapörkölt volt a sláger régebben. Ezeket lehetett gyorsan kikérni és gyorsan megenni. Ma inkább a szeletes húsokat választják és a szárnyast, de az utóbbit többen. Vagyis megfigyelhető, hogy kezdetben a vörös húsok fogytak legjobban, aztán jött egy sertéses korszak, most pedig a szárnyas.

GG: Az hogyan lehetséges, hogy ha én otthon egy cigánypecsenyét készítek, akkor ahhoz kell legalább 1-1,5 óra, amíg a gyomromba kerül. Egy étteremben pedig fél óra és ehetem is?

TI: Vannak apró trükkök. Például egy cigánypecsenyéhez tarja dukál, ami kemény és zsíros. De ha lepácoljuk és olajban tároljuk, akkor megpuhul és hamarabb lesz kész. De van más praktika is. Nem zsírban sütjük, hanem lapon, ráadásul pálma olajjal. Ebből egy kicsi a sütőlapra, rá a hús és 3-4 perc alatt kész van.

GG: Már csak ezért is megérte beszélgetni. Ki fogom próbálni a trükköt.