Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Samu naplója
RSS csatorna E-mail küldése
Kezdőlap
Naptár ikon
Naptár ikon
Kecskemét: 7 C°
max 8 C°, min 0 C°

12.96 km/hD/DNY-i szél, közepesen felhős
Aktuális Híradó
MTVA műsorkészítő
Kezdőlap » Vélemény

Búcsú az Izsáki úti kórháztól

fotó: Gunity Gábor

| Feltöltve: | Gunity Gábor
75 éven keresztül gyógyítottak az Izsáki úton. Hamarosan közgazdasági képzés kezdődik a kórház helyén.

           Már csak néhány bútor, az ajtófeliratok és a tipikus zöld színek emlékeztetnek arra, hogy nem is olyan régen kórházként működött az objektum. Ma inkább egy szellemkórházra hasonlít, amelynek a folyosóira befújta a szél a levelet. Amely -bár itt-ott erősen kopott volt- most még több helyen mutatja hibáit a költözés közbeni sérülések után. Elvétve van csak élet a falak között. Hol egy munkás, hol egy egykori dolgozó tűnik fel az utolsó, még itt hagyott tárgyakkal.  Az udvaron jó kondiban lévő macskák hiába várják már a maradékot. Velük vajon mi lesz? Fotózásunk a rendésznek is ad talán egy utolsó órát, hogy végigjárja velünk újra az épületeket. A konyhában egy kedves, bőbeszédű hölgy csillogó szemekkel meséli a még el nem vitt eszközökről, mi micsoda. ( Krumplikoptatót most láttam először. Tehát nem csak legenda. ) Mutatja azt is, hova érkezett kora reggel a pékárus kocsi, és hogyan jutott el lifttel a zsömle a konyhába. Az egykori irodában büszkén áll a lencse elé, jó lesz majd az utókornak a felvétel. Vajon hány édesanya nézi a műtős fotókat sóhajtozva, hogy itt született a manó, a babó, a csöppség? Ki, hogyan szólítgatja csemetéjét. A park a piros padokkal szomorúan várja a tavaszt, jobban érezte magát, amikor gyógyulásra váró betegek sétálgattak a fenyőfák árnyékában. A kerítésen túl kíváncsi szemek pislantanak oda-oda a buszváróból a kihalt udvarra. Köntösös betegeket, fehér köpenyes ápolókat soha nem láthatnak már ott.

            Egy kerékpáros megállít, amikor látja kezemben a fotómasinát. Megkér, hogy adjam át valakinek, aki illetékes, hogy a főiskola inkább adja el a GAMF épületét és költözzön a kórház helyére a gazdasági karral együtt. Szerinte jó pénzt kapna az iskola a mostani ingatlanáért, és az új hellyel sem járna rosszul. Ráadásul -mondja- nem kellene felüljárót emelni a két épület közé az úttest felett. Fáradtak a mai diákok, kinek lenne kedve azon átmenni - teszi fel a kérdést mosolyogva, mégis, úgy tűnik, nagyon is komolyan.

         Mindenkinek van valamilyen emléke az Izsáki úti kórházról. Van akinek a legrosszabb jut eszébe, kinek a boldog-szomorú, másoknak a vidám, és van, aki a szürke, dolgos hétköznapokat látja a fotókban. Ezek örökre megmaradnak. Ennyi volt.

           De stílusos a sors. Oly sok csöppség után most valami új, valami nagy dolog van születőben. Népes lesz hamarosan megint a most elhagyatott terület. A névtáblákat nemsokára újakra cserélik, eltűnnek a zöld színek, lesz helyettük másmilyen. Fáradt arcú, jó szándékú ápolók, sztetoszkóppal a nyakukban sétáló doktorok, családtagjaikkal diskuráló betegek helyett jönnek a fiatalok. Talán jól öltözöttek, de biztosan okosak. Kezdődik egy újabb történet. Jöhet megint 75 év?